Vizes nemezelés
Első kirándulásom a szappanos vizes nemezelés területére egy pipacsmezős képet eredményezett, melyet díszpárnának szánok... :D
Bevallom őszintén eddig nem igazán rajongtam a vizes nemezelésért, – bár tűnemezeléssel szívesen készítettem képeket – de most egy lelkes nemezelős hölgynek engem is sikerült „megfertőznie”. :D
A nemezelés az egyik legősibb technika. A nemez hazája Közép és Belső-Ázsia, de ismerték Anatóliától a Balkánon át egészen Európáig, azokon a területeken, ahol juhtenyésztéssel foglalkoztak. A nemezről az első feljegyzések ie. 4.-3. századból, Kínából származnak, ahol a nomád népeknek tulajdonították a nemezelés eljárásának feltalálását.
Az eljárás lényege:
A nemez készítésének technológiai alapja egyes állatfajok szőrének az úgynevezett nemezelődésre vagy filcesedésre való hajlama. A szőrszál külsején fenyőtobozra emlékeztető módon, lapos sejtek (kutikula) helyezkednek el. Lúgos vagy savas kémhatású meleg víz hatására ezek a pikkelyek felnyílnak, és erő hatására egymásba akadnak. Alapos öblítés és szárítás után a pikkelyek visszatérnek eredeti állapotukba, és erősen összekapaszkodva szinte eltéphetetlen ugyanakkor rugalmas anyagot hoznak létre, ez a nemez. A folyamathoz sok víz és a megmunkálás könnyítéséhez lehetőleg házi főzésű, természetes anyagokat tartalmazó szappan szükséges. (Forrás: www.nemezeles.hu/hagyomany.htm)
Valójában eléggé egyszerű technikáról van szó, néhány kupac színes gyapjúból készíthetünk csodálatos képeket szappanos víz segítségével, és „némi” fizikai munkával. Akkor lássunk is hozzá!
Hozzávalók: színes mesegyapjú, képünknek megfelelő színekbentiszta vízszappanos meleg víz (Baba szappannal)kistálka a víznektálcabuborékos fólia, legalább a képünknek megfelelő méretben
Elkészítés menete:
- Ajánlatos a munkánkat egy a képünk méretének megfelelő, peremmel rendelkező tálcán végezni, hogy a víz ne folyjon szét. A kép összeállításakor még sima, tiszta vízzel dolgozunk. Számomra először nehézséget okozott, hogy a képet visszafelé kellett felépíteni, tehát az előtérben látszódó kisebb részleteket kellett először felvinni, de utána kezdem érteni a dolgot... :D Tehát elsőként a pipacsok fekete pontjait „pöttyintjük” a tálcára. Ehhez nagyon kevés kis fekete gyapjút mártunk egy kistálka sima vízbe, és nem nyomkodva rendezzük a tálcára, majd a sötétebb piros gyapjúból rendezünk nagyon keveset a fekete pöttyek köré, természetesen azt is vízbe mártva. Ezután dolgozunk a világosabb pirossal, melyből már nagyobb felületeket kanyargatunk, ez adja a pipacsaink tulajdonképpeni szirmait. Továbbra is csak óvatosan tesszük a tálcára a vizes gyapjút, nem nyomkodjuk! Az majd később következik... :D Tehetünk egy két kis kék vagy fehér pöttyöcskét is a képünkre, hogy a rétünkön más színű virágok is legyenek! A háttérbe pedig, nagyon kevés, széthuzigált piros szálakat tehetünk, ami illusztrálja a „végtelen” pipacsmezőt, ezeket a kis „kócokat” vizezni sem szükséges. Majd szárat és levelet gyártunk a pipacsainknak, kevés, vizezett kis zöld gyapjúból. Ezután következik a „mező” megalkotása. Többféle zöld színű gyapjúból tépkedjünk ki egy keveset, és a kezünkben tépkedve „keverjük” össze a színeket, ezeket a kis „cafatokat” vastag rétegben helyezzük a pipacsokra a képzeletbeli horizont vonaláig. Itt már nem kell vizezni a gyapjút, csak szárazon helyezzük fel. A horizont fölött pedig az égbolt megalkotása következik. Ehhez a „végtelen pipacsmezőt” illusztráló néhány szál piros gyapjúhoz hasonlóan húzgáljunk szét néhány szál fehér és lila gyapjút. Majd világos és sötétebb kék „cafatokkal” vastagabb rétegben borítsuk be az eget. Végezetül pedig az egészet borítsuk be fehér színű széthúzgált, cafatokra tépkedett gyapjúval vastagon, hogy kb. egy 3-4 cm magas „rakást” kapjunk. Minél magasabban rakjuk a fehér gyapjú réteget, annál vastagabb lesz az elkészült képünk.
- Most kezdődik a fizikai munka! A sima vizes tálunkat, lecseréljük jó meleg vízre, melyet még elbír a kezünk, melybe lanolinos szappant (Baba szappan) áztatunk, mivel a lanolin segít a gyapjúszálakat „összekapcsolni”. Kézzel vastagon belocsoljuk a képünket, hogy mindenütt egyenletesen vizes legyen. Egy kistálka vizet nyugodtan rálocsolhatunk. A képre teszünk egy buborékos fóliát, buborékokkal lefelé és elkezdjük az „összegyúrást”. Ezt vízszintes és függőleges kézmozdulatokkal végezzük, a kezünket erősen rányomva kb. 10-15 percen keresztül. Időközben ellenőrizhető, hogy mennyire tapadt már össze a képünk, a kép felhajtásával, hogy például a kis fekete pöttyök leválnak-e még a képről. Majd felhajtjuk a képünket a buborékos fóliával együtt mint a bejglit és úgy „nyújtjuk-gyúrjuk” tovább. Ezeket addig végezzük felváltva, amíg „összeáll” a képünk, már jól összetapadtak az egyes darabok és nem akarnak lehullani a képünkről. Időközben a felesleges vizet kiöntjük a tálcáról. Végezetül kicsavarjuk a felesleges vizet a képből, és fektetve megszárítjuk.
Ez a kép önmagában faliképként is használható és mutatós. Én azonban díszpárnát szeretnék készíteni belőle. Ennek leírását egy későbbi cikkemben ismertetem.
Tipp: Gyerekekkel is ajánlom kipróbálni, a vizes tapicskolást biztosan nagyon fogják élvezni! :D
Jó alkotást és szórakozást kívánok!
Nemezelés hozzávalói:
És az elkészült kép:
évben sok finomság készül belőlük, ribizli szörp, ribizli bor, és természetesen sok ribizlis édesség. Ezúttal ez utóbbiak közül osztom meg veletek a kedvenc ribizlis süteményemet, melyet az évek folyamán egy kicsit átalakítottam. Bátran lehet vele tovább kísérletezni! 
Képkeret üvegfestéssel
