Nálunk a férjem a száraz zsemlék leltáráért felelős személy. Amikor úgy ítéli meg, hogy már kellő számban sorakoznak a kenyértartóban a száraz zsemlék, akkor mindig megkérdezi: „Mennyi zsemle is kell a máglyarakáshoz?”. (Mert persze ezt sohasem tudja megjegyezni.) „Öt.” - válaszolom. Örömmel nyugtázza, hogy megvan a szükséges mennyiség, ekkor a konyhapulton lévő gyümölcsös kosár felé fordul: „Alma van itthon?”

Valahogy így indul nálunk a máglyarakás készítése... És ha nálatok is akad otthon száraz zsemle meg alma, vagy legalább is közel van a zöldséges, akkor már ti is belevághattok... J

Azaz igazság, hogy hosszú évekig csak kifőzdékben hódoltam ennek az egyszerű, finom édességnek, sehogyan sem tudtam a megfelelő receptre bukkanni, bár számos szakácskönyvem, és sütni-főzni szerető ismerősöm van. Végül is itt, az interneten bukkantam rá a megfelelő receptre kb. 10 éve. Akkor még nem voltak gasztroblogok, sőt azt hiszem blogok sem nagyon, de azért már jó sok receptes oldal létezett. Az eredeti receptet egy kissé át kellett alakítanom, mivel az első próba után vagy egy évre elment a kedvem a máglyarakás készítéstől, mert nem lett túl nyerő, olyannyira hogy a kukában végezte... L Egy év után újult erővel nekibátorodva kidolgoztam ezt a jelenleg is érvényes stratégiát...

Olvastam már máglyarakás címén elég sok mindent, de én az egyszerűség híve vagyok, ez is egy egyszerű recept, úgyhogy nem kell nagy felhajtás...

Hozzávalók (kb. 30x20 cm-es tepsihez):

5 db száraz zsemle, (bátran az egyhetes is, ha még nem kezdett el penészedni), 5-6 db alma, őrölt fahéj, 8 dl tej, 12 dkg vaj vagy margarin, 3 db tojás, 22 dkg cukor, 1 cs. vaníliás cukor, kb. 15-20 dkg sárgabarack lekvár, a tepsi kikenéséhez vaj, vagy margarin, zsemlemorzsa

 Az almákat mosom, hámozom, magházukat eltávolítom, majd vékonyan felszeletelem, hosszába. A kimért vajból, vagy margarinból (mikor éppen melyik lapul meg a hűtőben) kb. 5 dkg-ot egy teflon serpenyőbe teszek, felolvasztom, rádobom a felszeletelt almákat, bőségesen megszóróm a tetejét őrölt fahéjjal, majd a kimért cukor kb. 1/3-ad részét ráborítom, és öt perc alatt összepárolom. Már ekkor elindul a család nyálelválasztása, mert a fahéjas alma illata betölti az egész lakást. A serpenyőt az almával félrehúzom a tűzről, és magára hagyom. Most a zsemléken a sor, amiket kb. 1 cm vastagon keresztben felszeletelek (nem lapjára), és egy nagy, mély tálba rakom őket. Ekkor a tej kerül a tűzhelyre, amit felforralok. Amíg a tej felforr a tojásokat szétválasztom, és a sárgájukat kikeverem a maradék vajjal, vagy margarinnak, és annyi cukorral, hogy kb. 2 evőkanálnyi maradjon a kimért cukorból a tojásfehérjékhez is, valamint a vaníliás cukorral (javaslat Bourbon vaníliás cukor). Amikor a tej felforrt, hozzálöttyintem a tojásos keverékhez, és már locsolom is vele a zsemle szeleteket egyenletesen, hogy mindegyik jól megázzon. Amíg a zsemlék fürdőznek, addig bekapcsolom a sütőt, és kikenem vajjal, vagy margarinnal a tepsit, valamint meghintem zsemlemorzsával. Ezután a tepsi aljára rakosgatom az ázott zsemlék felét, erre rásimítom a párolt almát, majd a zsemlék másik fele következik. Ha maradna a tál alján a tojásos tejből, azt bátran locsoljuk a zsemlék tetejére. A sárgabarack lekvárunkat hígíthatjuk egy kis vízzel, ha túl kemény lenne, és nem tudnánk a zsemlék tetejére kenni. Én anyukám házi sárgabarack lekvárját használom, ami szépen folyik, és nem mellesleg isteni az aromája! Igazából még sohasem mértem meg a baracklekvárt, mindig annyit használtam, hogy szép vékonyan, egyenletesen fedje a zsemléket. Eztán mehet is a sütőbe!

Én a nyolc fokozatú gázsütőmben, a negyedik fokozaton sütöm, azaz közepes lángon kerek 30 percet. Ekkora már szépen megemelkedik a máglyarakás, és kis barnás kéreg keletkezik a szélén. (Néha annyira is megemelkedik, hogy már kicsepeg a lekvár a tepsi szélén a sütő aljára, ezért mindig teszek alá egy darab alufóliát, azt mégis csak könnyebb a sütés végeztével kikapni és kidobni, mint a sütőt súrolni!) Mire lejár a 30 perc, addigra kemény habbá verem a tojásfehérjéket a maradék cukorral. (Az eredeti recept még egy kis lekvárt is ír a tojásfehérjébe, de nekem nem vált be.) Kiveszem a tepsit a sütőből és gyors mozdulatokkal egyenletesen rákenem a tojáshabot a máglyarakás tetejére és még kb. 5-7 percre visszatolom a sütőbe – amíg szép sárgás-barnás színt nem kap a tojáshab – de a lángot mérsékelem kettes fokozatra. És itt jön a svédcsavar! Az eredeti recept szerint, ha elzártuk a sütőt, le kellene nyitni a sütőajtót, és még 10 percig így kellene szárítani a habot. Ez az ellenség megtévesztése! Én legelőszőr tettem bele lekvárt is, és az előzőek szerint jártam el, ezzel egy vékony, kemény cipőtalpra emlékeztető réteget kaptam (a szép, magas tojáshab helyett) a máglyarakásom tetején. Mivel ez nem vált be, gondoltam kipróbálom az ellenkezőjét, és láss csodát, működött! Tehát ha kikapcsolom a sütőt, NEM nyitom le a sütő ajtaját 10 percig, majd azután veszem csak ki. Az eredményt lásd a képen!

Jó étvágyat és szép napot! J