A császármorzsa receptjének is – mint minden másnak – számtalan varriációja létezik. Az interneten is széles skálája található a recept változatoknak, de ennél egyszerűbbel és finomabbal a magam részéről még nem találkoztam. Amióta megvan ez a recept, azóta sűrün kerül az asztalra akár hétköznap, akár hétvégén, amikor este egy kis édességre vágyunk (mint például ma este is). Ha minden hozzávaló megvan otthon, akkor kb. 15 perc múlva élvezhetjük is az „édes életet”. Vigyázat, egy adag sosem elég...
Még tavaly májusban egy hetet töltöttünk Zalakaroson. Leginkább csillagtúrákra mentünk, de azért fürdőztünk is. :-) Itt a fürdő területén az egyik éttermben ettem a legjobb császármorzsát életemben. Kicsit félve rendeltem mikor felfedeztem az étlapon ezt a finomságot, mivel már voltak rossz tapasztalataim, igaz nem császármozsa ügyben... De előforult nem egy esetben, hogy egy egyszerű finomság (pl. máglyarakás, túrógombóc) helyett, valami ehetetlent kaptam... :-( Ezúttal tényleg a várakozásomat is felülmúlta, még a saját házi kivitelezésűmnél is finomabb volt, úgyhogy gyorsan megragadtam az alkalmat és a receptjét is elkértem. A pincérlány mesélte, hogy először búzadarával készítették a császármozsát ők is, mint ahogyan nagyon sok recept említi, de a darás változat nem ízlett a német vendégeknek, így vált be, és maradt ez a liszttel készült változat. Íme...
Hozzávalók egy adaghoz: 2 db tojás, 4 ek. liszt, 2 cs. vaníliás cukor, rumba áztatott mazsola (kb. 5 dkg), kb. ½ dl tejzsín, csipet só.
Ennyi volt az eredeti recept hozzávalói, de én még szoktam bele tenni egy kávéskanálnyi sütőport is, mivel enélkül elég sűrű maradt a tészta, a sütőportól pedig kicsit vastagabb, könnyebb lesz. Hasonló eredményt érhetünk el, ha nem sütőport teszünk bele, hanem a tojásfehérjét felverjük és úgy keverjük a tésztához, mint ahogy azt más receptekben is olvastam már... Nekem ez a változat nem jött be, mivel a sütése is nehézkesebb (mivel így még vastagabb lesz a tészta), és az íze sem tetszett annyira, mint amikor nem vertem fel a tojásfehérjét. De ki lehet próbálni mindkét változatot, és el lehet dönteni...
Elkészítése:
Először kikeverem a tojásokat a vaníliás cukorral és egy csipet sóval, majd hozzákeverem a lisztet. Ezt a sűrű tésztát hígítom a kb. ½ dl tejszínnel. Ezzel a tészta készen is volna... Ugye eddig milyen egyszerű volt...?
Állítom hogy a jó császármorzsa sikere a sütésén áll vagy bukik. Ezért ezt a részét aprólékosan leírom – mivel nekem is ez okozta a legnagyobb nehézséget – és többszöri nekifutás eredményeként sikerült ezt a nyerő változatot kikísérleteznem... Szóval egy teflonserpenyőt ajánlok, hozzá pedig egy fakést, vagy egy széles fakanalat. Én a magam részéről vajban szoktam sütni, de olajban is lehet, kinek-kinek ízlése szerint, meg ami van a hűtőben... A vajból kb. 2 dekányit dobok a serpenyőbe, és amikor ez felforrósodott egy óvatos és gyors mozdulattal belelöttyintem a rumba áztatott mazsolát a rummal együtt. Vigyázat, erősen sercegni kezd! Ha jól kisercegte magát, akkor jöhet rá a tészta, amit a legjobb a serpenyő szélénél körbecsurgatni, és végül a közepére csurgatni a maradékot. Ez azért praktikusabb így, mert ha a serpenyő közepébe öntjük az egész tésztát egyszerre, akkor azzal a mazsola szemek kiszorulnak körbe a szélére, ahol hamarabb megégnek, és a tésztánk alján sem oszlanak el egyenletesen. Ezután kb. 3 percig, alacsony lángon, aranybarnára sütöm az egyik felét, majd a fakéssel, vagy szélesebb fakanállal négyfelé vágom a serpenyőben a félig sült tésztát és így fordítom meg őket. A másik oldalát is kb. 3 percig sütöm, végül falatkákra vagdosom a tésztát a fakéssel és így is sütöm még egy izmos percig, de ekkor már fentebb tekerem a lángot alatta, hogy mindenütt szép aranybarna színt kapjon, miközben rendületlenül rázogatom-forgatom a kis falatkákat. Ha mindezzel megvagyok tányérra borítom, és még forrón vastagon megszórom porcukorral, hogy egy kis kérget alkosson a porcukor a forró tésztán, majd nyakon löttyintem egy kis házi baracklekvárral. Ami már disznóság ugyan, mint ahogy Klári (anyósom) mondaná, de így az igazi...
Kép most nem készült, mivel ez olyan gyorsan elfogyott, hogy nem érkeztem lencsevégre kapni... De ha valaki kibírja, hogy először lefotózza és csak azután egye meg, az kérem juttassa el hozzám a képet... :-)
